AZ ÉN ROSSZASÁGOM

Ma rossz leszek. Legyen egy jó napom,
mikor a fogmosást kihagyhatom,
s akár egy színes, kényelmes ruhába,
belebújok reggel a rosszaságba.
Az iskolában fészkelődöm folyton,
magyarórán a szorzótáblát mondom.
Ha rendre intenek, szemem se rebben,
mindenkit csúfolok, s a nagyszünetben
fára hajítom majd a tornazsákom –
mindenki lássa az én rosszaságom!
Mert aki rossz, annak édes az élet,
nem kell megennie a főzeléket
vagy visszaadnia a kölcsönlasztit,
akkor se, hogyha bárki megharagszik.

Csak az a rossz ebben a rosszaságban,
ha fekszem este egyedül az ágyban.
Jó napnak indult – valahogy mégse jó.
Rossznak lenni, bizony, kemény dió.